2014. július 31., csütörtök

On tour Sofia - Част 1

Hát végre ez a nap is eljött, érkezik végre a régen várt szófiai kirándulás első része. Mint azt a fészbúk oldalunkon is említettem, a bő 3 napos túránkat 3 részben terveztem megírni. Terveim szerint mindhárom napunkról fog szólni 1-1 rege, ezekben egyben pedig igyekszem majd bemutatni Szófia helyi közlekedését és annak kultúráját (utóbbi egy igen érdekes témának ígérkezik majd.)
Már sajnos későn tudtuk meg, hogy a választásunk éppen egy 3 napos nemzeti ünnepükre esett és csak a 4. nap reggele volt rendes hétköznap, azonban így is igen termékeny túrát zártunk.

Ennek a kellemesnek ígérkező kis kiruccanásnak a fő célja a városnézés mellett, a még állományban lévő GVM-ek megörökítése volt. Május 3-án este indultunk útnak a Népligetből, a Group Travel egyik Bovájával. A kellemes kis 12 órás út mégsem volt olyan kellemes, már az odaúton megállapítottuk, hogy a bolgár emberek bizony büdösek. :D
Hosszas sínylődés után 4-én reggel meg is érkeztünk a pályaudvarra, ahonnan rögtön nyakunkba vettük...legalábbis vettük volna a várost. De még ugyebár napijegyet is kéne venni. Egy néhány perces (50!!) keresgélés után meg is találtuk a pénztárat, ahol a néni még az angolt is egész jól törte, így sikeresen megvettük a napijegyeket. Itt jegyezném meg, hogy Szófiáról tudni érdemes, hogy mivel nem túl sok a turista, így az emberek angol tudása igen csak szegényes, sokszor a már jól bevált activity módszer azonban hatásos.
Végre tehát elindulhattunk fotózni, első célunk az egyik trolibusz telep (Iskar) megtekintése volt.

Knyagina Maria Luiza metróállomás.
Metróhálózatukról annyit érdemes tudni, hogy papíron 2 vonal van, melyek lényegében összeérnek. A metróállomások gyönyörűek, szerintem a 4-es metró elbújhat mögötte...ja, meg hát ezen utasok is vannak. :D
A metrót egyébként a Metropoliten EAD üzemelteti.

Ez pedig már az iskari telep mellett készült, az első pályaszám.
A troliüzemet a Stolichen Elektrotransport EAD üzemelteti, a villamosüzemmel közösen.
A trolikról annyit érdemes tudni, hogy van néhány felújított GVM-ük, egy részük hátul "homemade" módon alacsonypadlósítva van (a régiek közül is). Ezen kívül rendelkeznek még néhány MAN, Cobra trolival és persze az új Solarisokkal, amik szépen lassan váltják a GVM-eket.
A 2 Cobrát egyébként már nem igazán használták, a MAN-ok pedig inkább csak hétköznap voltak kint.
2 telephelyük van; Iskar és Nadejda, melyek (ha jól számoltam) 9 viszonylatot szolgálnak ki. A viszonylatok nagyban különböznek a budapestiektől, ugyanis ezek jóformán lefedik a várost.
A villamosok is hasonlóképp közlekednek, szinte teljesen le - és átfedik a várost, kb. 15 viszonylattal.

A trolitelep melletti romos épület. Nem egy ilyen ház található a városban.
Így is túl sokat beszéltem már az elején, a buszüzemről majd kicsit később.

Ez a VÖV szabványú Merci éppen a 77-es vonalon teljesített szolgálatot. Ő egy 70-es évekbeli példány, nem mai csirke...
Annyit észrevettünk a 3 nap alatt, hogy a kocsik nem állandóak a vonalakon, 1-1 kivétel persze akadt, pl. a fent látható Mercedes is.

A troliüzemben használt vontató. Szexi!

2624 érkezik az iskari végállomására. A 6-os és a 7-es troli egyébként terelve járt az ottlétünkkor, mivel az útvonalukon éppen csatornázási munkálatokat végeztek.
Trolipótlás persze nincs, mert minek az, helyette volt jó néhány busz, ami elvitte az utasokat.
A telephely után ellátogattunk az Ul. Opalchenska-hoz, mely egy igen forgalmas út mellett fekszik. Ekkor mi még nem tudtuk, hogy a kiszemelt 6-os és 7-es troli nem arra jár.

Egy 280-as a 310-esen. Néztünk rendesen, ugyanis fogalmunk nem volt róla, hogy milyen típusokból épül fel az autóbuszos állomány.

Helyköziről mi más is hiányozhatna mint a King Long? Már kezdtem hiányolni...
Miután felfedeztük, hogy itt bizony troli nem jön, egy VÖV-ös Merci fedélzetén továbbáltunk, ám egy megálló után le is szálltunk. Felfedeztük ugyanis, hogy ott jár keresztbe a 9-es troli.

9-esen nagyrészt felújított GVM-ek ténykedtek.
Egyébként azt nem tudtuk eldönteni, hogy mi alapján újították fel őket, de valószínűleg ők is a vázállapot tarthatták szem előtt.

Nem csak troli jár itt, hanem busz is.
A buszok flottaszíne igen változatos, noha papíron egy szolgáltató van (a Stolichen Autotransport), kis kutakodás után találtam 3 magán szolgáltatót, de a feliratok teljes hiánya miatt arra se jöttünk rá, hogy egyáltalán hány szolgáltató lehet....
Volt olyan típus is, amit pl. csak a 4. nap reggelén fedeztünk fel.

Itt az ebédet is elfogyasztottuk, megtaláltuk Ali kajáldáját, ahol isteni kebab és hamburger volt. Olyannyira jó volt az ár-érték arány, hogy minden nap beugrottunk ide némi finomságra.
A finom ebéd után továbbálltunk, hogy némi villamosozás után elfoglaljuk végre a szállást. Igen csak kényelmetlen volt táskákkal végigfotózni a délelőttöt....

Természetesen rossz helyen szálltunk le, na de sebaj, legalább fotóztunk villamost is.

Egy széles Tátra a 20-as vonalon.
Villamos járműparkjuk legalább olyan sokszínű, mint a busz, tán most fel sem tudnám sorolni, hogy hány féle típussal rendelkeznek.
A 18-as villamossal végül eljutottunk a szállásunkra is, mely egyébként a város szívében volt, közel a Makedonia Square-hez.

Egy kis együttállás. :)
Azért nem minden bolgár büdös, akadnak egészen kellemes, szép lányok is. :D

A Makedonia Boulevard és a háttérben a szovjet emlékmű.
A fent látható úton egyébként 5 villamosvonal is húzódik. Viszont a sínek állapota nem az igazi...

Divatkép az emlékműnél.

Ugyanez GVM-mel.
A Makedonia blv.-ot keresztező Skobelev blv.-on néhány troli - és buszvonal is megjelenik. A macskaköves út itt is hasonlóan jó állapotú, mint a villamossín. A trolinak Vmax = 10, bár voltak bátrabbak, akik ~30-al vették az akadályt, ezek esetében a GVM 2 része külön életet élt.

A busz se hiányozhat a választékból. Itt nagyrészt Cobrák járnak.

Ő pedig a 2123-as az 1-esen. Ezen a képen talán jobban látszik a trolin keresztül az út minősége.
A térképet nézegetvén felfedeztük, hogy a Kossuth Lajos és a Petőfi Sándor utca az emlékműtől csupán néhány perc sétára van, így nem hagyhattuk ki, hogy megnézzük. Csak olyan szokványos, szófiai utcák, de a táblák magukért beszélnek. :)

Ráadásul még keresztezik is egymást.
Ezek után a Bul. Prahat vettük célba, mely tán még közelebb volt a szállásunkhoz, mint a Makedonia Square. A táv egyébként nem volt nagy, így néhány perces gyaloglás után ott is voltunk.
Sok troli keresztezi itt egymást és halad a Dél-keleti irányban az NDK (National Palace of Culture) felé, ami egyébként tényleg a város központjának mondható, afféle helyi Hősök tere.

Az 5-ös troli is erre jár többek között. Ez Szófia egyik leghosszabb trolivonala, a város Észak-nyugati részét köti össze a Dél-keleti szélével.
A távolságok egyébként nem vészesek a városban, mivel alapvetően jóval kisebb, mint pl. Budapest. A belváros kellemesen besétálható, de azért az 5-ös troli menetideje mégiscsak 30-40 perc körül van.

Buszok is járnak erre, legfőképpen török gyártású BMC-k a 260-ason.
Emlékeztek arra, mikor azt mondtam, hogy a buszok kiadását variálják? Na, ő pl. egy kivétel, mivel a 260-as felirat a buszon nem tábla, ráadásul ilyen típusú buszokat csak ott láttunk.
Miután itt meguntuk a fotózást elindultunk a város Dél-Keleti szélén található plázához, hogy a Carrefourban vásároljunk be, mivel egyik útitársam ódákat zengett róla. :D
A pláza érdekessége, hogy lényegében egy autópálya kivezető részén fekszik (afféle Budaörsi Auchanhoz hasonló), de ezen a kivezetőn az 5-ös és a 8-as troli is kihalad a város szélére.
Útközben persze leszálltunk 1-2 fotóhelyen, pl. ott, ahol a 4-es és a 11-es troli leágazik a pályáról.
Itt persze buszok is szép számmal előfordultak, nagy örömömre.

Valar Morghulis :P
Rengeteg szóló Conectojuk van, szebbnél-szebb telireklámokkal. Nem olyan igénytelenek, mint nálunk az Univeresek....
Késő délután végül sikeresen elérkeztünk a plázához is. Ez már tényleg a város széle, afféle újépítésű irodák között található, közvetlen a pálya mellett. Rengeteg helyi megy ki egyébként erre az elővárosokba és a város legszélső pontjaiba.

A pláza és az előtérben egy BMC a 404-esen. A 3 jegyű vonalak mennek egyébként az elővárosokba, de ugyanúgy a helyi üzemhez tartoznak.
A pláza elérhetőségét egyébként nem kommentálnám, a külső irányba jóformán lehetetlen megközelíteni, csupán egy autóknak kiépített aluljáró vezet át a pálya alatt, de hát jobb híján a vásárlók is ezt használják az átjutásra.
No sebaj, a Dunkin Donuts kárpótolt minket odabent, kár, hogy ez már nálunk megszűnt, igen finomak a fánkok.

Ez pedig az az út, ahol az 5-ös lefordul a pályáról. Szép helyen megy felfelé a végállomására.
A bevásárlás és a trolifotózás után elindultunk visszafelé, hogy letegyük a pakkot. Persze visszafelé is a trolit választottuk, mivel szinte a szállás mellett tett le.
1422 volt a szerencsés nyertes. A troli olyan ramaty állapotban volt, hogy nagyobb tempónál azt hittük, kihullik alólunk a C tengely. A legtöbb GVM egyébként nagyon rossz állapotban van, ha ezt a sok pesti birka látná, mindjárt tudnák értékelni a BKV-t...

Ő is alacsonypadlósított troli. A padló nem épp vastag, nem tűnt túl biztonságosnak. Helyenként érezni lehetett benne a süllyedéseket, egyszóval nem volt túl stabil. Gányolda 8000.

Bul. Prahara visszaérve elcsíptük az aznap egyetlen kint lévő MAN-t is, a 2-esen. Egész hétvégén ő volt csak kint, a 7 kocsiból. 2 alapból sem járt, a többiek pedig csak hétköznap dugták ki az orrukat.

1807 volt a szerencsés. Ezek közül is van többszínű.

Még egy GVM, ha már ott vagyunk. Gyűltek a hiányzók.
Egy gyors lepakolás után a 2-es troli vonalát vettük célba, végül Mosta Chavdarnál találtunk egy jó fotóhelyet, a város Keleti részén.
Éppen volt egy kis eső, de hamar kisütött a nap, ennek pedig a képen is látható motívum lett a vége.

Szivárvány a Keleti városrészen.
A Keleti részre egy felüljáró vezetett át, mivel alattunk a vasút húzódott.
Az csak öröm volt az ürömben, hogy felfedeztük, hogy a 3 trolivonal mellett 2 buszvonal is jár ezen a hídon, melyek mi mással lettek volna adva, mint 280-assal.

2451 a 79-esen. A 78-as jár itt még egyébként, a híd végén pedig a 310-es kanyarodik el, melyen szintén 280-asok járnak.
Ezek a 280-asok is igen perverz gépek egyébként, a gyári üléseknek már nyoma nincs rajtuk, helyette kényelmetlen, szövet nélküli, fehér műanyag ülésekkel van tele az utastér. Ellenben az utazás kárpótolja az embert. :)

A nap zárásaként pedig egy troli is a felüljáróról.
Mivel a nap már igencsak lemenőben volt, lassan hazafelé indultunk. Ekkor pattant ki a fejünkből az ötlet, hogy kipróbáljuk a 280-ast is, így végül kisebb kerülővel mentünk haza, de az élményért mindeféleképpen megérte, szerencsére a sofőr sem bánt híján a gázzal. Azt már csak csendben említem meg, hogy társasága is volt, méghozzá a fülkében. Egy budapesti embernek igen szokatlan látvány volt a fülkében, a sofőrrel beszélgető haver. Ezután átszálltunk a 309-esre, mely elvezetett minket az 5-ös trolihoz.
Ekkor elterveztük, hogy megyünk vele egy kört, mert úgyis ráértünk. Nem bántunk meg, hogy így döntöttünk, ugyanis ekkor ismertük meg "Gizit, a trolisofőrt", aki mindenkit megszégyenítő módon 70-80-al taposta a Solának az autópályán. Ezután az élmény után persze számtalan sztori született Giziről, de tény, hogy földbe döngölte az összes eddigi trolisofőrt, akik Gizivel szemben kényelmes 20-30-as tempóval mentek végig a városon.

Hát így telt el az első nap, lassacskán jelentkezem majd a második résszel is!

2014. július 23., szerda

Fiume buszairól röviden

A múlt héten kerítettem sort egy 6 napos nyaralásra a családommal. Természetesen nem a buszfotózás volt az elsődleges időtöltésem, így nem is született sok kép, de egy kisebb posztot azért összehozok belőle.
A boldog békeidőkben is a magyarok legkedveltebb üdülőhelye Abbázia és környéke volt, ami az I. világháborúig a Velencei köztársasághoz (és így több évtizedig egyben Ausztriához) tartozott. A 20. század viharai nem kerülték el a környéket sem, végül a 90-es évekre nyerte el újra szabadságát ez a terület, immár Horvátország részeként. Ma is egy virágzó üdülőterület, és mint tapasztaltam, ma is magyar a legtöbb turista a környéken. Abbázia (olaszból átvett név, horvátul a mai neve Opatija) ma Fiume része. Fiume sorsa még érdekesebben alakult, volt olasz, később osztrák, majd magyar fennhatóság alatt is, ezután volt önálló ország, később a délszláv bábállam része is volt, ma pedig Horvátország egyik legnagyobb városa, Rijeka néven. Egyébként a horvát név ugyanazt jelenti, mint az olasz megnevezés, folyó. A város magyar neve az olasz név átvétele.
A hosszú bevezető idevágó lényege annyi lenne, hogy Abbázia tömegközlekedését is a fiumei Autotrolej Rijeka látja el.
Ezúttal, rendhagyó módon nem időrendben nézzük végig a képeket, és galéria sem lesz, hanem típusok szerint adok egy kis ízelítőt Fiume buszparkjából, az összes idevágó képemmel. Lássuk hát!
Kezdjük a legmeghatározóbb típussal, a MAN-nal. Elég színes e típus felhozatala a városban. A legrégebbi SU220-asokból már egy sem üzemel, azonban ezek csuklós változatából, a jóval elterjedtebb SG220-asból még ma is vannak üzemelő példányok. Ezek a buszok mind a szlovén Automontazsa gyárban készültek, 1981 és 1990 között. Összesen 42 SG220-asa volt az Autotrolejnek, mára mindösszesen 3 maradt meg, 2 '89-es és egy 1990-es darab. Szerencsémre mind a hárommal sikerült találkoznom:
RI 715-TR, az 565-ös háziszámmal a legidősebb SG220-as, 1989-ből, az Ulica Fumara-n
Jól látszik, hogy ezek már a selejtsort alkotják, a másik kettőt szurkoló szállítás közben sikerült elkapnom, ami ugye nem a leghálásabb feladat egy busz számára; Horvátországban sem...
RI 870-AH, 566-os azonosítóval, ő a másik 1989-es példány. A kép a HNK Rijeka-Fradi meccs után készült a Kantrida stadionnál, ahol a hazai ultrákat várja a busz.
Szintén a Fradi meccs után fotóztam a harmadikat is, nem lett túl jó kép, de a nagy forgalomban örültem, hogy sikerült meglőni. Egyébként a meccs nem volt valami jó, de a hangulat miatt megérte kimenni, ha már éppen ott nyaraltam. A buszok meg még feltették a pontot az "I"-re. :)
RI 248-IO, az egyetlen megmaradt 1990-es darab.
Szintén az Automontazsa gyár terméke a MAN SU240. Ebből 13 darab volt a Fiumében, amiből 12 máig üzemel is. Sajnos csak egy darabot sikerült fotóznom ezek közül.
Ez sem lett valami jó kép, bár a háttér mindent visz, de a nap nem a legjobb szögben sütött. A kép egyébként a Kantrida uszodánál készült. A busz pedig az egyik a 6 1995-ös gyártású SU240-es közül.
Szintén Ljubljanában, szintén 1994-1995-ben készült a 10 darab SG240-es, az SU220-as csuklós változata. Ebből a típusból 5 darabot is sikerült lefotóznom, melyhez nagyban hozzájárult az, hogy a 32-es vonalon (Lovran-Opatija-Rijeka) több is megfordul. Sajnos mikor utaztam a vonalon, ezek helyett nyüwes Citaro meg Conecto jutott, amikben semmi érdekes nem volt...
A 3 darab 1994-es SG240-es közül egy lett meg:
RI 583-UM érkezik Abbázia központjába. Ennél legalább a háziszám és a rendszám passzol egymáshoz. :)
A 7 1995-ös busz közül egy már selejt, a maradék 6-ból pedig 4 meglett. Jó, mondjuk mikor volt egy kis időm buszt fotózni, nyilván ezeket a régebbi darabokat igyekeztem kiszedni...
Egy majdnem jól sikerült svenkelés a RI 482EL-ről, a fiumei vasútállomás mellett. Amit egyébként Pfaff Ferenc tervezett, ennek tiszteletére egy dombormű és egy kétnyelvű emléktábla is található a vasútállomáson.

Az 594-es a RI 835-EL rendszámot viselte, ám valamiért átrendszámozták.
Így már a RI 768-UH rendszám az övé. Itt éppen az Ulica Fiumara-ra érkezik, háttérben a kikötő egy része látható.
Persze a RI 836-EL véletlenül sem az 595-ös, kicsit össze-vissza sikerült itt (is) az azonosító osztás, aszerint haladva a RI 837-EL jön, ami nem lett meg, az 596-os pedig a RI 839-EL, a RI 836-EL pedig az 597-es...
Mind a ketten részt vettek a szurkolók elszállításában, a másik meglett nappal is.
Ez se lett olyan jó kép, rögtön az első nap lőttem Abbáziában, sajnos többet nem láttam a 32-esen.
Vannak eredeti német csuklósok is, az SG322 és az SG332 típusok ilyenek. Mindkettőből 5-5 darab készült, előbbiek 1996-ban, utóbbiak 1997-ben jöttek le a gyártósorról. Két '96-os és egy '97-es példány már selejt. Sajnos mindössze egyet sikerült lőnöm, egy SG332-est:
RI 203-UE, Volosko
MAN EL202-ből 7 darab készült Szlovéniában 1995-ben, ezekből 3 már selejt, a másik 4 közül sajnos nem találkoztam egyikkel sem. MAN EL262-ből kétféle is van, 10 darab szlovén gyártmány, 5 pedig német, utóbbiak az EL262 Eurobus nevet viselik. 1-1 lett meg ezek közül. A szlovénok közül 5 1997-es, abból az eresztésből 1 már selejt, a maradék 10 EL262-es 1998-as, ezek közül is egy selejt van, egy német darab.
Az egyetlen Automontazsa-s, amit fotóztam, a RI 453-LN. Ezeknek perverzebb homlokfala van. Ez is 1998-as.
RI 647-UR, a német gyártmány. Erről két napos-ajtós képem is lett, ez Abbázia központja előtt nem sokkal készült, a másik pedig nem régiben szerepelt a facebookon. Akik lemaradtak volna.
Törökországban készült az Autotrolej 15 db SL222-ese. A Magyarországon is jól ismert típusból mindösszesen hármat sikerült lefotóznom. Mind a 15 1998-as évjáratú, 2 már selejt közülük. Az azonosítók kiosztása itt is érdekesen alakult, mindenesetre a 634-es jutott a RI 513-GH-ra, amiről egy jó kis del-t készítettem Abbázia központjában:
RI 513-GH
A 636-osról már jobb kép született:
RI 208-OG érkezik Volosko felől.
Egyet pedig Fiumében is lőttem:
RI 473-GH (639) a selejtsor című képen. :D
Szintén Törökországban, 2005-ben (7) és 2007-ben (14) készült a 21 db MAN SL283, másnéven Lion's Classic. Ezek közül csak két 2007-es példány lett meg:
RI 562-SL, a már jól ismert Ulica Fiumara-ban
RI 655-RI ugyanott
Egy darab, városnézésre használ MAN NL313FDD busza is van a fiumeieknek, ezt is Abbáziában sikerült lencsevégre kapnom.
RI 653-OM, Spanyolországban készült
Rendelkezik még 16 darab MAN Lion's Regioval is a cég, azok közül sajnos egyet sem fotóztam, így át is térnék a Mercedesekre.
21 db Conecto közlekedik Fiumében és környékén, 15-6 az arány a szólók javára. Mind 2005-ös évjárat. Szólót egyet sem fotóztam, csuklósból kettőt sikerült.
Az egyik a 667-es, ami azonosító szerint az első csuklós Conecto. Amúgy ezzel utaztam is, semmi extrát nem tudok róla elmondani.
RI 413-UI a fiumei pályaudvar közelében
RI 875-MB Abbáziában, törzskocsi a vonalon. Ő egyébként a 668-as.
Hasonló mennyiségű, 22 db Citaro-ja is volt az Autotrolejnak. Mind a 22 csuklós, 12 2007-es Citaro, és 10 db új pofás C1-es Citaro, 2009-ből. Azért csak volt 22, mert az utóbbi típusból 4-et vissza kellett hívnia a gyárnak, súlyos motorhiba miatt. Így most 6 facelift-es és 12 régebbi Citaro van, egyet-egyet sikerült fotóznom ezek közül.

RI 240-OU
RI 415-RG, ezzel volt "szerencsém" utazni is.
Ezeken kívül még Mercedes kisbuszai is vannak a cégnek, azokat nem fotóztam, ahogy más (Renault, Iveco) kisbuszokat, így Kapenakat sem. Azonban a 11 db Irisbus Citelis közül kettőről is sikerült készítenem képet. Ezek CNG-s buszok, Csehországban készültek. Amúgy 4 db Irisbus Arway is van a cégnél, amikkel szintén nem sikerült találkoznom.
RI 166-UT a pályaudvarnál.
RI 571-UB Voloskonál, Abbázia egy külső részén
Ennyi helyijáratot sikerült fotóznom, nem egy nagy összefoglaló ez így, de talán ad egy kis áttekintést a fiumei viszonyokról. Ezzel talán tudtam egy kis újat mutatni. A poszt végére még ráadásképpen jöjjön három kép, szintén Abbáziából!
A Zágráb-Rovinj járat halad el ezzel a Setrával. Nem rossz. :)
Másnap a közelben játszott a Fradi (a meccsen kinn voltam), ezzel meg szerintem nem szurkolók jöttek, hanem a csapat, de ki tudja...
Végül pedig a délelőtti Zágráb-Rovinj járat, a zágrábi Croatiabus Neoplanjával.
Ennyi lenne tehát a poszt, galéria nélkül, hiszen az összes képet feltettem ide, amit akartam. Remélem, érdekes volt. :) A nyár első felében talán kicsit kevés poszt érkezett tőlünk, de most fog csak beindulni az ipar, Renccámvadász részéről először Bulgária lesz terítéken, én pedig ismét Borsoddal jövök, de most Szabolcs Volán is lesz az adott posztban, illetve a BKK-val kapcsolatban is lesz valami. Addig is köszönöm a figyelmet, további kellemes nyarat mindenkinek!